A székelykapu

A székelykapu a székely falvak sajátos jelképe. Elkészítése a megfelelő csere vagy tölgyfa gondos kiválasztásávával majd szárításával kezdődik. A kapuelemek közül először a három kapuzábé kerül a földbe. A zábék hozzávetőlegesen 4-5m magasak és meghatározzák a nagy és kiskapu arányát is. A nagykaput a fogatosok, a kiskaput a gyalogosok használják. Egy másik szerkezeti elem, a kontyfa (másnéven szemöldökgerenda) fogja össze és merevíti fentről a zábékat. A kötések a kontyfa és a zábék lezárta sarkokra kerülnek. A kiskapu és a kontyfa közötti teret általában berakják fával. Ezt nevezik kaputükörnek, amely ugyanakkor nagy felületet biztosít a diszítésnek. Más esetekben ezt a felületet keresztlécezéssel töltik ki (Csík és Gyergyó környékén). Miután felkerült a kontyfa sor kerül a “galambbúg” és a háztető alaku fedőelem felhelyezésére is.

A székelykapuk hiányozhatatlan elemei a feliratok es a diszítések. A diszítőmotivumok többnyire égitesteket (nap, hold, csillagok), növényeket és állatokat ábrázolnak.

Formailag a kapuk számos változata ismeretes. A 18-ik századig példaul a székelykapukat csak faragták. Ezt követően jelentek meg a festek székelykapuk (Máréfalva, Zetelaka). Ugyancsak sajátosak a Csík környéki rácsos kapuk is.

A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdo fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élové válik azáltal, hogy a székely a lekét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelid és áhítatos betüvel… (Nyírő József)