Természetfotósok körében az ősz az egyik legkedveltebb időszak, hiszen a gyönyörű színek mellett a fényviszonyok is kedvezőek az alacsony napállásnak köszönhetően. Az idei ősz azonban kissé egyedi volt, hiszen a szokatlan meleg mellett nemhogy “aranyeső”, de még egy gyenge zápor sem esett a tájra. Ez idézte elő azt a furcsa helyzetet, hogy igazi rozsdavörös őszi képekre novemberig kellett várni. Ami késik, nem múlik alapon azonban az idén is sikerült néhány fényképet elkészíteni, mondhatni “lapzártakor”. Tovább olvasom
Segesvár (románul Sighisoara, németül Schäßburg) a középkori európai kultúra egyik azon kevés fennmaradt építészeti példája Kelet Európában, melyre méltán büszkék a lakói. A város történelmi központja 1999 óta a Világörökséget gazdagítja.
Segesvár mai arculata egy hosszadalmas történelmi eseménysorozat eredménye, amely II. Géza, árpádházi király azon dicséretes lépésével vette kezdetét, aki 1141 és 1161 között szászokat telepített a környékre. A Segesvár környéki szászok a fejlettebb mezőgazdaság és ütőképessebb hadászati technika mellett a kézműves polgári rétegük által egy gazdag városi kultúrát is magukkal hoztak. Ennek a gyors kibontakozását a tatárjárás késleltette. A tatárjárást követően a történelmi központ fokozatosan épült be tornyokkal és várfalakkal, amelyek között gyümölcsöző céhek működtek. Tovább olvasom
Orbán Balázs (1830-1890) nevével gyakran találkozunk olyan művek kapcsán, amelyek tárgya a székelyföldi településekhez, emberekhez, várromokhoz, tájhoz kapcsolódik. Az utókor sok esetben a “legnagyobb székelyként” tartja számon. Ezt a címet sokak meggyőződése szerint a Székelyföld Leírása címet viselő terjedelmes monografiájával érdemelte ki. Ha nem is a “legnagyobb”, Orbán Balázs mindenképp az egyik legkitartóbb és legsokoldalúbb székely atyafi volt. Ezt a monográfiája (1868-1873) tükrében nyugodtan kijelenthetjük, hiszen ahhoz a hatalmas munkához, utazáshoz valóban emberfeletti kitartásra volt szükség. Ha napjainkban is élne akkor minden bizonnyal az egyik legaktivabb publicista ,”blogger” és utazó lenne. Tovább olvasom
Bevallom kicsit meglepődtem, amikor családommal megérkeztem a parajdi Sószoros bejáratához, hiszen a megszokott kép helyett egy jegytömbbel álldogáló parkőr fogadott. Valahogy úgy éreztem magam mint a 16. századi könyékbeli székelyek, akiket a fejedelm megfosztott a sóbányászat jogától. Nemsokára azonban következett a pálfordulat, és barátságosabb hely lett a világ, amikor közölték velünk, hogy a belépő csupán néhány lej, és ez a parányi összeg még színvonalas idegenvezetést is tartalmaz, amely során megértettük, hogy miért kék az ég és zöld a fű.
Megtudtuk, hogy a Sószoros, mint természetvédelmi terület, jelenleg a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság gondnoksága alá tartozik, amely a környéken több hasonló projektben vesz részt, és a szorosban való eddigi rövid tevékenysége során számos látványos dolgot valósított meg. Tovább olvasom
Mindenki kételkedve fogadta az egykori nyárádmenti kisvonat újraindulásának hírét, hiszen ez a történet a phoenix madár újjászületésénél is hihetlenebb. A találgatások 2011. augusztus 6-ikán értek véget, amikor a Szováta-Vármező nyomvonalon ismét útjára indult az egykori gőzös, pontosabban ennek a szerepét átvevő 1949-ben Lengyelországban készült 764052-es sorszámú gőzmozdony. Az üzemeltető elmondása szerint a vonat kimondottan turisztikai célt szolgál, és elsődleges szerepe a vendégek és nosztalgiázók szállítása Szováta ésVármező között.
Az ünnepélyes esemény egybeesett a Vármezei Áfonyafesztivállal, így a gőzös után csatolt szerelvény már az első alkalommal színültig megtelt. Vármezőben a vonatot zene, lovasfogatok és népes vendégsereg fogadta. Tovább olvasom
Tó, mely a valóság és a legendák határán fekszik. Néhány szóban így lehetne jellemezni e Erdély keleti peremén található tavat, melyet Orbán Balázs említ először Gyilkos-tó név alatt a Székelyföld leírása című művében. Eredeti neve Veres-tó volt, amelyet valószínűleg a bele ömlő Veres-patak sárgás-vöröses hordalékáról és a vizben tükröződő vörö sziklafalakról kapott. Ezt a tényt támasztják alá Herbich Ferenc geológus feljegyzései is, aki 1859-ben járt a tónál.
Bár a Gyilkos-tó keletkezési körülményei és időpontja szinte pontosan ismert, a néphiedelem számos legendával magyarázza a tó születését. Így kelt életre az elrabolt gyergyói Eszter, a hegy által magá alá temetett nyáj és pásztor legendája, vagy a székely bácsi története, aki télen a befagyott tavat eladta kaszálóként, mondván, hogy kissé csutakos. Tovább olvasom
A székelykapu a székely falvak sajátos jelképe. Elkészítése a megfelelő csere vagy tölgyfa gondos kiválasztásávával majd szárításával kezdődik. A kapuelemek közül először a három kapuzábé kerül a földbe. A zábék hozzávetőlegesen 4-5m magasak és meghatározzák a nagy és kiskapu arányát is. A nagykaput a fogatosok, a kiskaput a gyalogosok használják. Egy másik szerkezeti elem, a kontyfa (másnéven szemöldökgerenda) fogja össze és merevíti fentről a zábékat. A kötések a kontyfa és a zábék lezárta sarkokra kerülnek. A kiskapu és a kontyfa közötti teret általában berakják fával. Ezt nevezik kaputükörnek, amely ugyanakkor nagy felületet biztosít a diszítésnek. Más esetekben ezt a felületet keresztlécezéssel töltik ki (Csík és Gyergyó környékén). Miután felkerült a kontyfa sor kerül a “galambbúg” és a háztető alaku fedőelem felhelyezésére is. Tovább olvasom
A Csomád-hegységbe látogató turisták első célpontja az egykori vulkáni kráterben képződött Szent Anna-tó és a szomszédságában fekvő Mohos-láp. Látnivalók és érdekességek terén azonban nem merül ki ennyiben a környék kínálata, hiszen az utóvulkáni tevékenység következtében érdekes jelenségeknek lehet szemtanuja az idelátogató. A legismertebbek ezek közül az ásványvizek, borvizes lápok és a mofetták vagy másnéven gázömlések. Az utóbbiak akkor jönnek létre, ha a földkéregből feltörő gázak nem keverednek a talajvizzel. A Torjai Büdös-barlang is – amint a neve is sejteti – egy természetes gázömlés, amely 1052m magaságban fekszik a Büdös-hegy oldalában. Tovább olvasom
A citera népi húros hangszer. Történelmi források szerint a magyarság honfoglaláskor hozta magával a hangszert, és Anonymus is említi már Árpád udvarában. A citerának legismertebb formája téglalap alaku, de világszerte számos formája ismeretes.
Erdélyi falvakban a citera sokszor szerephez jutott kalákák, fonók és különböző események alkalmával, ezért a hangszer igencsak elterjedt mind a mai napig. Készítésük fortélyait azonban már nagyon kevesen ismerik. A gyergyóalfalvi Nagy Imre bácsi is közéjük tartozik. A 72 éves népi mester már több évtizede készít citerákat, és munkája által a hangszer továbbél a faluja közösségében. Elmondása szerint családjában már az unoka is megszólaltatja a hangszert, és az Alfalvi Citerazenekar az ország számos pontjáról valamint külföldröl is számos meghívást kap. Tovább olvasom
Szóljon hozzá