Szováta a Sóvidékként ismert tájegység legismertebb települése. Az altalajában és néhol a felszínre bukkanó só akárcsak a szomszédos Parajd esetében az Erdélyi-medence területén lévő egykori beltenger elpárolgásából és feltöltődéséből származik. A környéken már a rómaiak is fejtettek sót.
Történelmi források szerint Szováta első lakói 1578-ban idetelepített sótermelő székelyek voltak. Első hivatalosan bejegyzett fürdője az 1872-ben Veress József alapította Gera-fürdő volt. Településfejlődésében a Medve-tó kialakulása nagy szerepet játszott. A Medve-tó keletkezése az 1875-re tehető, amikor hosszas esőzések következtében beszakadt az itt található sós dolina és a keletkezett mélyedés elzárta az itt átfolyó édesvizű patakok útját. Tovább olvasom
Parajd (Praid) a Sóvidék egyik legjelentősebb települése. Sóbányája és sós fürdője miatt számos turista és gyógyulni vágyó ember keresi fel. Hírnevét az itt található kősó (halit) alapozta meg, melyek keletkezésében jelentős geológiai folyamatok játszottak szerepet. A kősó képlékenységéből adódóan diapír redőket alkot és néhol a felszínre is bukkan (Sóhát). A történelmi források alátámasztják, hogy a sókitermelés nyomai a római korig nyúlnak vissza. Az őket követő vándor népek (hunok,avarok) a kitermelés szünetel, de a magyarok bejövetele után ismét virágzik. Az itt letelepedett székelyek szabad kitermelésnek örvendtek, mely kiváltságot a fejedelemség korában igyekeztek elvenni tőlük.
A Habsburgok is kisajátították a só használati jogát, és a kitermelés terén jelentős újításokat vezettek be. Tovább olvasom
Szárhegy első írásos említése az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben található. A Gyegyói-medencében fekvő székely falucska településtörténete szorosan összekapcsolódik a Lázár család történetével.
A falu központjához közel fekszik a Lázár-kastély, amely két szempontból is egyedinek tekinthető, hiszen itt töltötte gyermekkorát Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem, és ugyanakkor Európa legkeletibb fekvésű reneszánsz kastélyaként tartják számon. Építése 1450-1532 közé tehető, de mai formáját a XVII. században nyerte. Említést érdemel a kastélyban található hímes tojás kiállítás, amely több ezer darabot számlál és Kis-Portik Irén lelkes gyűjtőmunkájának a gyümölcse. Tovább olvasom
A Kis-Békás-szoros, bár a turisták körében nem annyira ismert mint a Békás-szoros, látványosság szempontjából semmivel sem marad alul nagyobb “testvérével” szemben. A szoros a 12C műúton közelíthető meg Gyergyószentmiklósról a Gyilkos-tó irányába haladva.
Megtekintésére a 10 km hosszú, sárga sávval jelölt turistaút alkalmas, amely minden évszakban járható, de télen és magas vízállás esetén figyelmet és jó fizikai erőnlétet igényel. A Gyilkostó település központjából indulva a jelzés a Vereskő-nyergen keresztül a Kis-Békás völgyébe vezet. A patakon való átkelés után az út egy darabig a Szurdok útjaként ismert erdei útvonalat követi, majd a Kis-Szurdok-követ félkörívbe megkerülve a Fehér-patak völgyébe kanyarodik. A Fehér-patak egy csodálatos kétlépcsős vízesés formájában ömlik a Kis-Békás-patakába. Tovább olvasom
A modern számítástechnika fejlődésével számos fényképészetben használt szürő nélkülözhetővé vált. Akadnak azonban olyan szűrők is, amelyek nem pótolhatóak csak nagy utómunka árán. Ilyenek a polarizációs szűrők is, amelyek nem hiányozhatnak egy fényképész táskájából. Tovább olvasom
Berethalom (Biertani, Birthalm) a Medgyes-Segesvár útvonal közelében fekvő szász település. Első írásos említése 1283-ból származik. Legfontosabb turisztikai látványossága a monumentális erődtemploma, mely 1993-tól az Unesco világörökség listáján is szerepel. Restaurálására 1980-1991 között került sor a szebeni Hermann Fabinni vezette építészcsoport által. A templomot körülölelő hármas védőfal a 15. századból származik míg maga a templom 1486-1524 között épült. Az utóbbiban található szárnyasoltár 1515-ben készült, és a legnagyobb ilyen jellegű oltár Erdélyben. Tovább olvasom
Szovátától tíz kilométerre járunk, amikor egy tábla utasításait követve elhagyjuk az aszfaltburkolatot, és rátérünk a Nyárád völgyében vezető keskeny műútra, amely Vármező falucskába vezet. A hegyi falucska, amely a Görgényi-havasok lábánál fekszik, szép környezete és a pisztrángtenyésztés által vált kedvelt úticéllá. Itt akadnak horogra a legfinomabb pisztrángok – mondogatják a helybéliek nem palástolt büszkeséggel. Sajnos efelől már nincs időnk meggyőződni, de a tavakban fürdőző reggeli nap látványát nem mulasztjuk el megcsodálni. Tovább olvasom
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön és szíven üt, mint a villám – megszerették egymást. Tovább olvasom
Az örmények gyergyószentmiklósi letelepedésének kezdeti időszaka 1637-re tehető. Ebben az időben az Erdélyi Fejedelemséget viszonylagos stabilitás jellemezte, és ez kedvezett a főként kereskedelemmel foglalkozó örménységnek, amely a folyamatos török-tatár támadások miatt menekülni kényszerült őshazájából, majd a Krím-félszigetről. A Moldován keresztül Lengyelországba menekülő örménység egyrésze a Kárpátok átjáróin keresztül Erdélybe települt.
A tömeges áttelepülésre 1668-ban, I. Apafi Mihály fejedelem letelepedési engedélyét követően került sor. Az Erdélyben érkező örmények iskolákat, templomokat építettek, céheket alapítottak, és részt vettek a települések gazdasági, társadalmi életében. Gyergyószentmiklós esetében sem történt ez másként, és az itteni örmények is hamar beolvadtak a település életébe. A kisebb kereskedelmi nézeteltéréseket leszámítva az örmények harmonikusan éltek együtt a helybéli magyar közösséggel, amely mellett nehézségek és háborúk idején is kitartottak. Tovább olvasom
Mindenki örömmel fogadta a hírt miszerint, a korábbi hiresztelésekkel ellentétben mégis sor kerül a Parajdi Töltöttkáposzta-Fesztiválra.
A rendezvény időpontja a hagyománytól eltérően eltolódott, de ez nem befolyásolta a töltött káposzta iránt érdeklődőket, akik szép számban voltak jelen a fesztivál helyszínén.
A tizenöt évvel ezelőtt életre hívott rendezvény érezhetőleg kinőtte magát, monhatjuk “felnőtté” vált. A szervezők idén sem tévesztették szem elöl a fesztivál születésének egyik legfontosabb szempontját. Ennek szellemében ismét baráti légkörben találkozhatott román a magyarral , és e kapcsolat alapkövét a gasztronómia jelentette. Tovább olvasom
Szóljon hozzá